2014. május 25., vasárnap

Hírek + 4. fejezet

                                                                      Sziasztok!


Elérkeztünk e váratlan pillanathoz is, azaz megjött az új fejezet! Ez a rész nagyon rövid lett, de az a baj, hogy nehezebb volt most ezt megírni, mint bármikor máskor. Kevés volt az ihlet, más sorozatok jobban foglalkoztatnak, mint a The Originals, ráadásul vége az első évadnak. Na mindegy. 
De, nehogy azt higgyétek ám, hogy abba hagyom az írást! A Trónok Harcás blogomat újra megnyitottam, szóval nagyon örülnék, ha benéznétek oda. Az igazat megvallva, még visszaolvasni és szégyen volt a két másik blogomon lévő írásokat, nem csodálom, hogy senki sem olvasta. De, ígérem már nem lesz olyan ramaty egyik történetem sem. :D
Nemsokára olvashatjátok az új történetet, ami az Istenek Háborúja névre hallgat. A sok segítséget köszönöm az új bétámnak Sziminek
Itt egy újabb szerkesztett kép: 


Nem húzom tovább a szót, jó olvasást!                                                                                                            
 puszi, Lyl S.                                                                                                                                               


4.fejezet

   


Vergődve ébredtem fel egy kopott és koszos kórházi ágyban. A falak eredetileg fehérek voltak, de a kor szürkévé változtatta őket, mint minden mást is. A teremben, ahol voltam, legalább harminc ugyanolyan ágy volt. A kék ajtón, az a kis üveg ami volt, bevolt törve. Az ablakokat hatalmas repedések tarkították, melyeken süvítve jött be a szél.

Rá kellett jönnöm, hogy vége a betervezett kémkedésnek. Egyedül vagyok ameddig az idióta nagybátyám be nem jelenti a testvéreinek, hogy vissza tért a halálból. Az apám valószínűleg rám se akar nézni, Klausról és Rebekáhról ne is beszéljünk. Életemben egyszer találkoztam az ősi hibriddel, akkor is legszívesebben megöltem volna. A szőke vámpírlánnyal, meg még nem is találkoztam.
Csodálatos ez az egész, komolyan mondom.

Az ajtó kinyílt, és hideg szellő csapta meg az arcomat. Szorosabbra húztam a melegítő felsőmet, és áldtam az eget, hogy farmert vettem fel.
Egy hosszú, kissé hullámos fekete hajú, enyhén barna bőrű, velem egykorú lány lépett be a terembe. Leült mellém az ágyra és a tekintetét rám emelte. Mások ilyenkor már elfutottak volna, mert volt az a furcsa csillogás a barna szemeiben, ami nem kicsit rémisztő volt.
-          -A nevem Monique…- kezdte el.
-        -  Tudom, hogy ki vagy. Te vagy az első lány aki visszatért az aratásból. – szakítottam félbe. A boszi mérgesen méregetett, mire én csak felszegtem az állam. Ezt pár percig csináltuk, majd Monique felnevetett.
-       -   Bátor vagy. – állapította meg, mire felhorkantottam.
-         - De jó nekem. – motyogtam.
-         - Visszamersz szólni egy nálad jóval erősebb boszorkánynak. – folytatta, mintha nem is mondtam volna semmit. – Ez vagy vakmerőség vagy bátorság.
-        -  Szerintem meg mindkettő. – vontam vállat egy műmájer  mosoly kíséretében. – De legalább tudjuk, hogy neked sincs hiányod az egóban. – folytattam vállvonogatva. Monique dühösen rám meresztette a szemeit és felállt a rozoga ágyról. Hátralépett és mágiával elhajította az ideiglenes fekvőhelyemet. A negyven kilós bútor magával temetett. Ahogy hátra estem, az ágy vasrácsa ráesett a sípcsontomra, ráadásnak a boszorkány ráolvasott egy bűbájt a tárgyra, amitől pillanatok alatt kétszáz kilósnak éreztem az ágyat. Éreztem, hogy valamennyire regenerálódtam, de a túl nagy súly miatt nem volt esélye annak sem. Tudtam, hogy annyira erős nem vagyok, hogy csak fizikális erővel fel tudjam emelni, ezért Moniquera koncentráltam amilyen erősen csak tudtam. Pár másodpercre rá a csontok kettéroppanó hangja és a lány sikolya töltötte be az egész termet. A boszorkány halottan terült el a földön, és én is végre ki tudtam szabadulni a bútor fogsága alól. Rá kellett harapnom a nyelvemre, hogy ne kezdjek el üvölteni a hirtelen jött nyilalló fájdalomtól.

Megkapaszkodtam az egyik szekrénybe, és feltápászkodtam a földről. Bicegve indultam el a kihalt folyosókon, melyekről nagyrészt lekopott a fehér festék, és sok helyen kúszó növényekkel volt tarkítva. A padlón több réteg por volt, amit minden egyes léptemmel felvertem, és néha beszipkáztam a tüdőmbe, amitől köhögő görcsöm lett, és majdnem megfulladtam.

Hideg szélfuvallat csapta meg az arcomat, de egy volt a bökkenő. Az ablakok be voltak zárva, és furcsa mód, épek voltak. Megpördültem a tengelyem körül, hogy megnézzem van-e valaki a közelben. Senki sehol. Príma.

Megint elindultam. Egy métert se tettem meg, de az összes ablak milliónyi kis szilánkokra robbant, amik mind beborították a ruhámat. Éreztem, ahogy a vér csöpög le az arcom minden tájékáról. Komótosan megfordultam, és majdnem padlót fogott az állam, amint megláttam, hogy Monique ott állt előttem, sajnos életnagyságban.
-       
                  -Védő bűbáj, mi? – húztam félre a számat. A lány nem válaszolt. Felröpített a falra, és közben próbálta visszaadni azt, amit előtte én adtam neki, azaz szilánkokká törni az összes csontomat. Szuper.
Megállás nélkül csorogtak le a könnyeim az arcomról. Hirtelen leestem a földre, és összerogytam. Monique jókedvűen elém lépdelt, aztán leguggolt mellém. Felemelte az állam és gúnyosan elmosolyodott.
-       -   Egy átlag boszorkány ereje nem ér fel egy Aratásiéval. Ezt jobb, ha megtudod. – közölte, szinte már suttogva. Felállt mellőlem, de még időben visszarántottam a karjánál fogva.
-      -    Most, hogy kiszórakoztad magad, te is jobb, ha megtudod, hogy én nem vagyok átlagos boszorkány. – minden erőmmel azon voltam, hogy elszorítsam a vérkeringést a lány karjában, de végül meggondoltam magam. Felálltam, hogy egy vonalba legyek a boszival, és végre kimutathassam a fogam fehérjét. Monique eddig felhőtlen képét, most aggódó és hitetlenkedő reakciók váltották fel. Egy féloldalas mosoly kíséretében átváltoztattam a szemem az eredeti formájára, azaz lángoló narancssárgává.



És ha érdekel titeket, itt a link a Trónok Harca előzeteséhez: (x)


6 megjegyzés:

  1. Ez aaaaaz!!!! :) (na jó, ez egy kicsit furi volt. :) )

    VálaszTörlés
  2. Vááááááá!!! Már annyira vártam a kövi részt. nagyon jó lett! Azért most lehetőleg kicsit korábban hozd az 5. részt: :) xoxoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy már vártad/vártátok! :) Igyekszem hamarabb hozni, ígérem! ;)

      Törlés
  3. Szia!:)
    Woow *-* fantasztikus fejezet lett;) Azért remélem, hogy a köviben már Kol is észhez kap, hogy Hayley tuti nincs minden rendben;) Nem sokára kész a bétázás, és bocsi, hogy ennyire halasztgattam, csak jelentkeztem egy blogversenyre és rohadt jó novellát akarok írni:) Tényleg bocsi, remélem megérted:)
    Puszi, Szimi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, a többit majd meglátjuk. Lesz egy kis komplikáció, amiért Kol nem tud segíteni Hayley-nek. ;)
      Semmi, baj, az első legyen mindig a saját blogod, ha bármiben tudok segíteni, csak írj! :)
      puszi, Lyl

      Törlés